Nógrád megye délnyugati részén található a Börzsöny szomszédságában. A település megközelíthető a 2-es számú főútról, vagy vasúton a 75-ös számú (Vác-Balassagyarmat) vonalon. Berkenyéről szóló írásokban feljegyezték, hogy 1717-ben a terület akkori birtokos, a váci püspök népesítette be Németországból származó telepesekkel, ezek a telepesek Frankóniából jöttek. Lakóinak nagy része ma is német anyanyelvű. A település német neve: Berkina. Házai magukon viselik a német betelepülők stílusát. A község azon a vidéken fekszik, ahol hagyományosan fontos a málna (és egyéb gyümölcsök) termelése. Berkenyén 1996 óta magas minőségű biogyümölcs termeléssel is foglalkoznak és több európai országba exportálnak gyümölcsöt. A Nógrádi Főesperesség plébániái között Berkenyét 1629-ben említik először. A település zsákfalu, mindössze 599 lelket számlál. Az utcák rendezettek, ápoltak, nyaranta rengeteg rózsa és egyéb virág szegélyezi a főutcát, ami a Kossuth névre hallgat. Egy kisebb völgyben fekszik a falu, melynek alján a Morgó patak duruzsol, és egy hangulatos kis tóvá szélesedik. A lakosság nagy része vallásos, és egy szépen felújított templom várja a hívőket. A település a Duna Ipoly Nemzeti Park határát érinti, a hegyi levegő és a források kristálytiszta vize mindenkit magával ragad. Berkenye a nyugalom szigete. A falu egy kis ékszerdoboz a dombhátak rejtekében és a mesés erdők ölelésében.

Adatok:

Lakosság: 599 fő

Területe: 13 km²

Népsűrűsége: 46,07 fő/km²

Látnivalók:

• Berkenye Falumúzeum
• Berkenye Vendégház
• Csigahegyi Horgásztó
• Szent Anna Fogadó

Manapság a Szent Anna panzió és a táj szépsége vonzza ide leginkább a látogatókat. A panzió remek konyhával rendelkezik, ami egyben étteremként is funkcionál. A település 1990-ig közigazgatásilag Nógrádhoz tartozott, majd ezután önálló hivatalt hozott létre. A szétválás után Berkenye rohamos fejlődésnek indult, de sajnos a községnek csak óvodája és alsó-tagozatos iskolája van.